Bár Magyarországon is egyre nőnek a bérek az informatikai területen, a nyugat-európai fizetések még mindig jócskán megelőzik a hazaikat. Csábítóan hangzik tehát a lehetőség, hogy magyar freelancerként nemzetközi IT-cégeknek, távmunkában dolgozzon az ember. De valójában milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ez a foglalkoztatási forma? Horváth István fejlesztőnek sok éves tapasztalata van a német IT-piacon. MndTalk interjúnk legújabb részében az ő segítségével árnyaljuk a képet. 

- Hogyan kerültél az elméleti kémia területéről az IT-ba?  

- Mindig is a kémia és a biológia érdekelt, ezért is tanultam tovább vegyészként, de hobbi szinten űztem az informatikát is. A 80-as években édesapám hozott az NSZK-ból egy ZX Spectrum számítógépet, akkor láttam életemben először ilyet. Soha nem terveztem informatikában dolgozni. Viszont egyetem alatt egy barátom a műszaki infó mellett párhuzamosan elkezdte a közgázt és arra gondoltam, hogy én is képes vagyok egy újabb szakot csinálni.

- Karriered során több külföldi cégnek is dolgoztál. Hogyan indult az első nemzetközi projekted? Hogy kerültél kapcsolatba a cégekkel?

- Első munkahelyem a Siemens egyik bécsi telephelye volt. Ez dupla véletlen következtében alakult így. Hetedikes koromban egy barátom kérdezte, hogy nem szeretnék-e németül tanulni vele. Volt. A munkalehetőséget pedig ugyancsak véletlenül találtam meg, az egyetemen volt kiakasztva egy hirdetés, hogy a magyar Siemens-leányvállalata keres olyan hallgatókat, akiknek még egy évük van a tanulmányaikból. Pályáztam, kiválasztottak. Így 1999. júliustól szeptemberig Bécsben dolgoztam. Mivel 1999. júniusában befejeztem a vegyész szakot, így ez belefért. Aztán, mivel levelezőn tanultam az informatikát, októbertől Budapesten kezdtem dolgozni a Siemensnél teljes munkaidőben. Ezután sokszor direkt kerestem a külföldi lehetőségeket, illetve német vagy osztrák cégek magyarországi leányvállalatait.

- Jelenleg milyen nemzetközi projekteken dolgozol?

- A svájci vasútnak (SBB) dolgozom egy belső rendszer fejlesztésén és az linzi voestalpine acélipari óriásnak, ugyancsak belső rendszert fejlesztünk. A linzi projekt kissé kőkorszaki, C++ 98 (a kódok még a múlt évezredben keletkeztek), az SBB viszont nagyon modern, mindig tolják az újabb technológiákat, kissé idegesítő módon túlzottan is.

 - Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a nemzetközi környezetben, amihez hozzá kellett szoknod? 

- Mivel nem egy közös idegen nyelven beszélünk (pl. ők is és én is angolul), így nekem sokkal jobban kell koncentrálnom. A svájci udvarias (ezt a 20 éve Svájcban élő német kolléga mondta így), hajlandó németül beszélni; ha nem tenné, gyakorlatilag semmit sem értenék. Az osztrák és a bajor úgy vannak vele, hogy ők beszélik a saját nyelvüket, értsd meg te. Salzburgban volt egy kolléganőm, mondta, hogy utálja a Hochdeutsch-ot. Nem is nagyon értettem. De most is minden egyes beszélgetés kőkemény izzadás, nagyon sok dolgot nem értek. A baj az, hogy annyi nyelvjárásuk van, hogy egymást sem értik. Azaz ha hónapok alatt valahogy belejössz a salzburgiba, akkor Linzben halott vagy, kezdheted elölről. Bár svájci ismerős mondta, hogy a délieket ők sem értik. Vagy a német kollégák is az elején csak néztek Svájcban, hogy ez milyen nyelv.

- Melyek azok a kulturális eltérések, amelyek érdekesebbé (esetleg kihívásokkal telibbé) teszik a mindennapjaidat?

- Alapjában véve nyitottak a kollégák, a svájciak kimondottan, meglepően érdeklődők és közvetlenek. Bár mondták kint élő barátok, hogy ez igaz Bernre, Zürichre, Baselre, de Délen pont hogy nagyon nem. Szinte ellenségesek.

Nagy barátságok nem kötődnek, bár nekem pont sikerült Bécsben egy osztrák barátot szerezni már több mint 20 éve. Nem sűrűn találkozunk, de voltak ők is nálam Szegeden, vagy eljöttek Hamburgba, amikor ott laktam és eltöltöttünk egy hétvégét.

Udvarias beszélgetések vannak, akár közös sörözés is. De ennyi.

Salzburgban egy kolléga megkért, hogy vigyek el neki egy ablaküveget A-ból B-be, természetesen segítettem, cserébe meghívott egy sörre. Söröztünk is, 3-3 korsóval. De tudtam, hogy a meghívás csak 1 sörre fog vonatkozni és úgy is lett. Nálunk tuti az összeset az fizette volna, aki a segítséget kérte.

Persze mindenki más, volt, aki eleve zárkózottabb volt és volt olyan kolléga, akivel kimondottan nehezen ment a közös munka.

Sokszor a folyamatok is döcögősen működnek. Egy német kolléga panaszkodott is, hogy ha valami baja van, szólnia kell a Hansnak, aki szól Jürgennek, aki majd visszaszól Hansnak és Hans majd neki. Más csapattagoknak az volt a baja, hogy nincs leírva, hogyan kell a folyamatot végigvinni, így ő nem csinálja, egy német kolléganő szerint viszont azért szeret a magyarokkal együtt dolgozni, mert mindegy, hogy mi van leírva, a magyar nem foglalkozik vele, hanem megcsinálja gyorsan és kész.

- Említetted, hogy freelancerként dolgozol, de gyakorlatilag teljes munkaidős alkalmazottként. Mi ennek a konstrukciónak az előnye, hátránya?

Előnye a rugalmasság és a hátránya a rugalmasság.

Tökéletes példa erre, hogy 2021-ben 13 év Telekom után kezdtem a voestalpine kapfenbergi üzemében. 4 nap betanulás, többi remote. 2.5 hónap után kirúgták a csapatot, viszont 1 héten belül lett egy újabb német projektem úgy, hogy online lezavartuk az interjút, 2 nap múlva szóltak, hogy kezdhetek, de 4 hónap múlva innen is menni kellett. Szóval hozzá kell szokni, hogy hirtelen változnak a dolgok, ez igényel egy nagyobb fokú alkalmazkodóképességet. Viszont párhuzamosan több cég projektjében is részt lehet venni, és lehet őket váltogatni. Előny természetesen az is, hogy a bevétel az egyszemélyes Kft-mbe érkezik, ezt úgy optimalizálom, ahogy akarom. Autót lízingelek, van sok „céges költségem”. Nincs persze táppénz, illetve szabadság annyi van, amennyit csak akarok, de akkor nincs bevétel, csak költség.

 - Mi volt a legnehezebb, amihez hozzá kellett szoknod ebben a környezetben?

- Belefogni volt a legnehezebb. Az adminisztratív, könyvelési feladatok is szokatlanok voltak eleinte, de abba gyorsan beletanul az ember. Mindig a legelső lépés a legnehezebb, én például az első bécsi munkahelyemen jóformán egy szót sem értettem. Ehhez rengeteg türelem és gyakorlat kell, meg kell szokni, hogy mások a német informatikai kifejezések. Persze, ha nemezetközi a csapat, akkor elég az angol, viszont ha javarészt osztrák és német, akkor kell a német. 

- Mit csinálnál másképp, ha újrakezdhetnéd? Van egyáltalán ilyen? 

- 10 évvel hamarabb kezdtem volna a freelancer-létet! Elsősorban hamarabb beleszoktam volna, hamarabb megismertem volna a játékszabályokat, és anyagilag is jobban kijöttem volna. 

- Te hogy látod a freelancerek helyzetét 2023-ban?

- Sok lehetőség van. Főleg hogy a kovid megmutatta, remote is lehet dolgozni, azóta utazni sem kell ahhoz, hogy majdnem(!) nyugati óradíjakat kapjunk.

Fontos azonban tudni, hogy az esetek 99.99%-ában nem a megbízótól jön a pénz. Mindig van egy köztes cég, ezt magunk között egy szóval az örömlányok futtatóinak nevén szoktuk nevezni. Ők lecsippentik a maguk durván sok százalékát, de ez van, így működik a világ. 

Nagyon sok nyitott projekt van, általában 3-6 hónapos futamidővel hirdetik őket, de szerintem mindet hosszabbítják. Ennyi idő alatt bele se lehet tanulni, ha pedig már ért hozzá valaki, akkor miért küldenék el?

Sok  múlik a szerencsén és a kitartáson. 

- Okoz-e problémát a földrajzi távolság, és ha igen, hogyan tudtad áthidalni? 

Nem okoz. Svájcba 10 hetente kell menni egy-egy hétre, Linzbe sűrűbben 3 napra. De amikor jövök vissza Svájcból, akkor pár napra beugrom Linzbe is. Szervezés kérdése.

Egy időzónában vagyunk, sőt, a berni, zürichi időjárás 2 nap múlva van Magyarországon, tehát még ez a része is kiszámítható.

Ennyi utazás kell, de elég is, és plusz előny, hogy visszafelé a bajoroknál tele lehet rakni a kocsit olcsó és nagyon jó minőségű sörökkel. 

A fix meetingeket is okosan kell szervezni, hogy ne üssék egymást. 

- Mit gondolsz, a külföldi cégek miért választanak magyar freelancer szakembert?

-Elsősorban azért, mert ár/érték arányban megéri nekik. A cégek jó részének van már tapasztalata a magyar freelancerekkel, és biztosan találnak köztük olyat, aki nekik is megfelel. Természetesen az is sokat nyom a latba, hogy egy időzónában dolgoznak, és  hasonló kulturális hátterük is.

- Mit tanácsolsz azoknak, akik nemzetközi cégeknél szeretnének karriert építeni?

- Kezdjük a közhelyekkel, amelyek nyilvánvalóak: nyelvtudásra, nyitottságra és rugalmasságra mindenképpen szükség van. A többi azon múlik, hogy kinek milyen a habitusa.  A német multik nehézkesek, de nem tapossák ki az ember belét. Az angolszászok pörgősek, nagy lehetőségek vannak, de ezért nagyon kell tekerni.

És mit jelent a karrier? Nekem azt, hogy elvégzem a dolgom és folyamatosan képzem magam. Nem sok felelősség és ha azt mondják, hogy ma csináld ezt, majd másnap vissza, majd mégis újra, akkor megcsinálom. Ezért fizetnek. Persze nagyon szereti a megbízó, ha vannak ötleteim, meglátásaim. Az osztrák projekten elég nagy a kontroll, hogy mit hogyan csinálunk, de szerintem ez a konkrét vezető miatt van. A svájciak azt mondják, oldd meg, legyél kreatív, figyelj mindenre és működjön a rendszer.

Tanulni mindenképpen Budapestre menjenek, építsenek kapcsolatokat, így hamarabb eljutnak hozzá az információk, lehetőségek. 

- Milyen skillekkel kell rendelkeznie azoknak, akik ilyen területen képzelik el a jövőjüket?

-A jó kommunikációs készség és a nyitottság nagyon fontos. Emellett csapatjátékosnak kell lenni. És fel kell készülni rá, hogy a freelancer háttere nem olyan biztos, mint egy alkalmazotté, ő az első, akit elküldenek. 

- Hogy látod, melyek azok a technológiák, amik a legkeresettebbek? 

- Java és Spring Boot nagyon megy, a .NET, Python is, de a Node.JS, React, Frontend tudás is nagyon jó kiindulási alap.

‍